 |
| (A kép forrás: T-rock.hu) |
Ez egy olyan dolog, amit az évben is, és életemben is először csináltam. Megnyerni egy mászóversenyt szenzációs érzés. Miért? Már maga a verseny légköre is olyan, hogy egyenesen észbontó. Míg nem a falon vagy, izgulsz másokért, és külső szemlélőként "osztod az észt", hogy csinálnád. Amint megmásznád ugyanazt az útvonalat, azonnal rájössz, hogy tévedsz, avagy sem.
Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miközben másokért izgulsz, elfelejtesz magadért izgulni. Amikor meg odakerülsz, akkor már az foglalkoztat, hogyan tedd a kezedet és a lábadat egymás után, hogy minél magasabbra juss...
Megismételném?
Ha lehetne, mindenképpen, viszont a győzelem csak másodlagos, mert a mászás szeretete az, ami újra és újra a csarnokba (vagy sziklára) vonz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése