Szóval, mivel meglehetősen őrült vagyok, fogtam magam és beneveztem a versenyre. Ember, még csak 2-3 hónapja mászol, hát a kezdő kategóriába biztos megállod a helyed - mondták a tapasztaltak. Namár most, ezt úgy kell elképzelni, hogy kapásból az első falon gondjaim akadtak, de szépen lassan felevickéltem rajta. Utána régi nagy vágyam, az ominózus második fal következett, amin még életemben nem másztam fel, így az addigi higgadtságom (ami az első falon tört meg egyébként) még jobban porrá vált. Hittem benne, hogy fel tudok mászni, mert a pálya nem volt nehéz, csak az a fránya kiálló rész az, ahol ugye fel kell húznia magát az embernek... az egy nem egyszerű. Viszont, most már meg tudtam érinteni két bumszlit a kiálló részen, mielőtt leestem volna... ezelőtt még ez sem ment. A harmadik pálya az már sétagalopp volt, oldalfal, meg minden nélkül felmentem rajta. A döntőbe már nem jutottam el, de a többieket elnézve: ott még annyi esélyem sem lett volna, mint békának átszökellni az autópályán egy forgalmas napon...
Megismételném? Most írtam, hogy hát ez az első, és szerény véleményem szerint az utolsó falmászó versenyem volt. Mászni az élvezetért, ne a versengésért menjek már, nemigaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése