Aki ismer tudja, hogy őszinte vagyok, ezért legtöbbször nagy a szám, és megmondom a frankót (ha tetszik az illetőknek, ha nem).
Most életem egyik legkülönlegesebb napjáról szeretnék mesélni.
Azzal indult, hogy volt egy bizarr álmom, amiről nem ejtenék több szót. Reggel, mikor felkeltem, egy furcsa levél fogadott, és magam sem tudom miért, de olyan hosszú választ adtam rá, amilyent ritkán szoktam (na jó, annyira nem, csak az adott témához mérten nem szoktam ilyen hosszan válaszolni). Nem csináltam még ilyent senkivel. Lehet, hogy a levélből kisütő háttér, vagy az aranyos sorok tették, franc se tudja. Utána rám írt valaki, akitől már egy pár napja nem kaptam levelet, és állati jól estek a sorai, és rám írt még valaki, majd még egy tucatnyian, és mindenki nagyon aranyos volt, meg kedves, hogy legszívesebben megöleltem volna a világot.
A nap lezárásaként ismét floorball volt a jussom, és estére alaposan lefáradtam, hogy aludni is képtelen voltam.
Miért volt ez nagy szám nekem, ha máskor is szoktam egy-két ilyen szépet kapni? Egy szó: feltöltődés.
A héten kapott rettenet után ezek a szavak voltak azok, amik méginkább megerősítettek, hogy fejlődőképes buggyant vagyok ;), nem pedig egy veszett fejsze nyele ügy :D
Megismételném? Kár, hogy nem lehet minden napom olyan fantasztikus, mint ez volt :D Köszönöm skacok! Remélem tisztában van vele az, aki magára veheti ezt a köszönetet! Ti vagytok a legjobbak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése