Sütögetés, avagy "kolikonyha" kicsit másként...

Azt hiszem, nem lenne teljes a "mit csináltam az évben először" dolgok listája, ha ezt a momentumot kihagynám. Hogy is esett meg a sütögetés? Még 2011 őszén egy szaktársam elcibált a BK -ba, ahol ettünk az által "finom" -nak nevezett BK-s hagymakarikából. Drágállottam, de egyszer élünk, hát zabáltunk, és nagyon ízlett. Így jött a nagy ötlet: megtudakolom a nettársadalomtól, hogy készül.

A képen majd látni fogjátok az eredményt, némi csavarral: ez gyorsfagyasztott verzióból kisütött divine finomság. Hogy jutottunk el eddig? 

24- én délelőtt akadt fél órám, mondtam a fentebb említett szaktársnak, hogy nosza, sütök hagymakarikát, és viszek le neki (ha már szegény olyan órán küszködik, amilyenre nem is kéne bejárnia, csak szolidarit velem, hát megillet minden finomat alapon).

Felérve jutott eszembe: lenyúlták az olajamat... Szóval kislattyogtam a konyhába, és natúrban, olaj nélkül álltam neki a sütésnek. Még az ablakot is kinyitották a velem egy légtérben elvők, hogy biztos legyen a bizonytalan (égett szagok terjengtek, és a színe sem olyanná vált természetesen, mint kellett volna). Mivel az idő szorított, hát sietve kirántottam párat, bedobtam egy dobozba, és sprint órára.

Noha cinkostársam a hagymázásban állította, hogy jó lett, nekem nem tetszett annyira az eredmény. Este elmentem szabadító hadjáratra, kimentettem az olajamat, és megsütöttem a maradékot. Ezúttal már olyan színe lett, mint amilyennek lennie kellett. Az eredmény pedig...

Hagymakarikák sülés közben

... tökéletesen megsült hagymakarikák, überfinom ízzel.

Megismételném? Simán. Egész olcsó kaja, sok van benne, és a látszat csal: egész laktató (főleg, ha egy egész zacskó tartalma hárul rád, és van rá egy egész filmed, ami alatt nasizhatod ;))