A falra mászom tőled...

És ismét egy falmászós esemény (mertmiértne?). Elindultam egy versenyen - életem első, és ezidáig utolsó  falmászó versenye is volt ez...

Szóval, mivel meglehetősen őrült vagyok, fogtam magam és beneveztem a versenyre. Ember, még csak 2-3 hónapja mászol, hát a kezdő kategóriába biztos megállod a helyed - mondták a tapasztaltak. Namár most, ezt úgy kell elképzelni, hogy kapásból az első falon gondjaim akadtak, de szépen lassan felevickéltem rajta. Utána régi nagy vágyam, az ominózus második fal következett, amin még életemben nem másztam fel, így az addigi higgadtságom (ami az első falon tört meg egyébként) még jobban porrá vált. Hittem benne, hogy fel tudok mászni, mert a pálya nem volt nehéz, csak az a fránya kiálló rész az, ahol ugye fel kell húznia magát az embernek... az egy nem egyszerű. Viszont, most már meg tudtam érinteni két bumszlit a kiálló részen, mielőtt leestem volna... ezelőtt még ez sem ment. A harmadik pálya az már sétagalopp volt, oldalfal, meg minden nélkül felmentem rajta. A döntőbe már nem jutottam el, de a többieket elnézve: ott még annyi esélyem sem lett volna, mint békának átszökellni az autópályán egy forgalmas napon...

Megismételném? Most írtam, hogy hát ez az első, és szerény véleményem szerint az utolsó falmászó versenyem volt. Mászni az élvezetért, ne a versengésért menjek már, nemigaz?

Read More

Hülyeségből valami más...

Már megszoktam, hogy mikor valami komolyan vehető hülyeséget mondok, abból mindig valami olyasmi történik, ami valóssá válik. A múlt évben több ilyen is volt (lásd: megnyílt a firkálok, Timus a blogtársam lett, kiadásra került a Holdvilág stb...) 

A 2012 -es évben még nem akadt ilyen dolog. Na jó, a molytábor tervben van, de az még nem megvalósított, illetve egy B projekt, amiről még nem beszélnék, majd talán egy későbbi posztban ;)

Szóval, mi is történt. A múlt héten együtt utaztam hazafelé a vonaton egy nagyon kedves barátommal. Anno a táborban ismerkedtünk meg, és szegénynek azóta a nyakán maradtam (nem szó szerint -.-). Szóval, akkor mesélte, hogy a testvére nagy lovas lévén megkapja tőle ajándékba a Hadak útján című könyvet. Láttam a filmet, utána tudtam meg, hogy könyvből készült, és a hét minden napján meglátogattam egy helyi könyvesboltot, mert a kirakatában kint volt a könyv - épp csak a kirakatot nem nyálaztam össze utána...

A hét elején hoztam fel egy kis meglepetést neki, ami könyvekhez kapcsolódik (mi máshoz???), és mikor kérdezte, hogy mi az ára, én csak annyit feleltem: "Egy War Horse."

Őszintén megvallva: csak hülyeségből mondtam, jobban szerettem volna azt a valamit ajándéknak szánni, mivel a karácsonyt sem vertem nagy dobra, a születésnapjáról akkor még nem tudtam stb... Szóval simán el tudtam volna viselni, hogy nem kapok cserébe mást, csak a barátságát (meg hogy továbbra is elviseli a baromságaimat, még akkor is, mikor rettenetesen fáradt este -.-)

Ma ismételten mentünk falra mászni (nem egymástól, hanem együtt), és a kezembe nyomta a könyvet, hogy az az enyém. Az agyam lassan dolgozni kezdett: nem fogadhatom el, majd a nyakbaugrás, majd a köszönetnyilvánítás, majd újabb gondolat után: "Dedikálod?"

(Nem elég, hogy ő ad ajándékot, meg még én követelőzök... That's all ;))

Miért kerül be ez a nagy események jurtájába? Egyrészt, mert 2012 -ben az első "materializálódott hülyeségem" eredménye (olyan szinten komolyan gondoltam, hogy a meglepim a Hadak útján árával egyenlő, még ha a magánkönyvtáram bővítője nem is vette komolyan, talán még azóta sem hiszi... a gáz az, hogy többnyire őszinte vagyok - még ha nem is látszik, és a hülyeség köntösébe öltöztetem :)), másrészt pedig egyike az év eddigi nagy meglepetéseinek.

Megismételném? A hülyeség dumálása nálam rendszeres tevékenység, amit 0-24 -ben képes vagyok űzni, akár egy sportot. Ezek után ez a kérdés már tárgytalan ;)

Read More

Kéményseprőt játszunk, kéményekbe mászunk

Ez ismételten valami olyasmi, ami a falmászáshoz kapcsolódik.

Hogy néz ki a terem? Az előző képen valamennyi látszott belőle, hogy nem csak egy féle fal van, hanem több féle egymás mellett. Van egy, amit úgy hívnak, hogy "Kémény" (elhelyezkedés, és egyéb dolgai miatt). Első alkalommal kétszer estem róla, és úgy gondoltam, hogy á, nekem ez sose fog menni. Ma ismét megpróbáltam, ééés... ismét leestem. Nem egy sikersztori, mi?

Kicsit pihengettem, mert már kétszer meghódítottam a "bébi falat" (ahogy egy barátommal hívjuk), és hát alaposan elfáradtam. Mikor ő mászott, totál görcsben volt a gyomrom, úgy izgultam érte (komolyan mondom, földön állva rosszabb nézni, mert olyan mértékben izgulunk a másik emberért, hogy mikor fent vagyunk, nem is gondolunk rá, hogy izgulni kellene... szóval: nézni szörnyebb, mint csinálni), de megcsinálta. (Bezzeg erről nem készült sem kép, sem videó... -.-, pedig nagyon jól nyomta.)

Utána kaptam egy kis fejtágítást, hogy csináljam, és noha azt hittem a tetejénél járva, hogy leszakad a karom, végül mégis meglátogattam a pókokat! (Igaz, hogy nekem kellett vagy fél óra hozzá, de nagyon megérte. Mikor a tetején fel akartam adni, mert elfogytak a kapaszkodók, némi bíztatás érkezett lentről, ami egy utolsó lendületet adott... már tudom, milyen érzés meztelencsigának lenni, csak én függőlegesen másztam úgy, mint ahogy ők vízszintesen...)

Megismételném? A "Kémény" meghódítását? Már hogy a mazsolába ne???

•••••

Van még egy falmászáshoz fűződő eseményem a mai napra, úgyhogy gondoltam, nem fogok neki új bejegyzést nyitni, mert minek???

Ma másztam először úgy, hogy akasztottam magam. Nem, nem öngyilkossági kísérletet hajtottam végre. Ennek a lényege az, hogy mászás közben néha meg kellett állnom, és "biztosítani" magam. Előtte alapos kikupálást kaptam, hogy kell mit hova mikor beakasztani, kötözni, csomózni, és többször kaptam földi navigációt, hogy jól csinálom -e, vagy szokásomhoz híven bénázok, de feljutottam a csúcsra!

Egy karabiner kb. így néz ki, csak a valóságban
nem rajzolt, hanem fémből készül ;)

Megismételném? Felejthetetlen élmény, mikor tudod, hogy saját erődből jutottál fel valahova, és saját erődből maradsz is ott. Ha leesel, az csak a magad hibája, és saját magadnak kell korrigálni, és onnantól, amíg biztosítottad magadat.

Read More

Lélekgondozás felső fokon

Aki ismer tudja, hogy őszinte vagyok, ezért legtöbbször nagy a szám, és megmondom a frankót (ha tetszik az illetőknek, ha nem).

Most életem egyik legkülönlegesebb napjáról szeretnék mesélni.

Azzal indult, hogy volt egy bizarr álmom, amiről nem ejtenék több szót. Reggel, mikor felkeltem, egy furcsa levél fogadott, és magam sem tudom miért, de olyan hosszú választ adtam rá, amilyent ritkán szoktam (na jó, annyira nem, csak az adott témához mérten nem szoktam ilyen hosszan válaszolni). Nem csináltam még ilyent senkivel. Lehet, hogy a levélből kisütő háttér, vagy az aranyos sorok tették, franc se tudja. Utána rám írt valaki, akitől már egy pár napja nem kaptam levelet, és állati jól estek a sorai, és rám írt még valaki, majd még egy tucatnyian, és mindenki nagyon aranyos volt, meg kedves, hogy legszívesebben megöleltem volna a világot.

A nap lezárásaként ismét floorball volt a jussom, és estére alaposan lefáradtam, hogy aludni is képtelen voltam.

Miért volt ez nagy szám nekem, ha máskor is szoktam egy-két ilyen szépet kapni? Egy szó: feltöltődés.

A héten kapott rettenet után ezek a szavak voltak azok, amik méginkább megerősítettek, hogy fejlődőképes buggyant vagyok ;), nem pedig egy veszett fejsze nyele ügy :D

Megismételném? Kár, hogy nem lehet minden napom olyan fantasztikus, mint ez volt :D Köszönöm skacok! Remélem tisztában van vele az, aki magára veheti ezt a köszönetet! Ti vagytok a legjobbak!

Read More