Már megszoktam, hogy mikor valami komolyan vehető hülyeséget mondok, abból mindig valami olyasmi történik, ami valóssá válik. A múlt évben több ilyen is volt (lásd: megnyílt a firkálok, Timus a blogtársam lett, kiadásra került a Holdvilág stb...)
A 2012 -es évben még nem akadt ilyen dolog. Na jó, a molytábor tervben van, de az még nem megvalósított, illetve egy B projekt, amiről még nem beszélnék, majd talán egy későbbi posztban ;)
Szóval, mi is történt. A múlt héten együtt utaztam hazafelé a vonaton egy nagyon kedves barátommal. Anno a táborban ismerkedtünk meg, és szegénynek azóta a nyakán maradtam (nem szó szerint -.-). Szóval, akkor mesélte, hogy a testvére nagy lovas lévén megkapja tőle ajándékba a Hadak útján című könyvet. Láttam a filmet, utána tudtam meg, hogy könyvből készült, és a hét minden napján meglátogattam egy helyi könyvesboltot, mert a kirakatában kint volt a könyv - épp csak a kirakatot nem nyálaztam össze utána...
A hét elején hoztam fel egy kis meglepetést neki, ami könyvekhez kapcsolódik (mi máshoz???), és mikor kérdezte, hogy mi az ára, én csak annyit feleltem: "Egy War Horse."
Őszintén megvallva: csak hülyeségből mondtam, jobban szerettem volna azt a valamit ajándéknak szánni, mivel a karácsonyt sem vertem nagy dobra, a születésnapjáról akkor még nem tudtam stb... Szóval simán el tudtam volna viselni, hogy nem kapok cserébe mást, csak a barátságát (meg hogy továbbra is elviseli a baromságaimat, még akkor is, mikor rettenetesen fáradt este -.-)
Ma ismételten mentünk falra mászni (nem egymástól, hanem együtt), és a kezembe nyomta a könyvet, hogy az az enyém. Az agyam lassan dolgozni kezdett: nem fogadhatom el, majd a nyakbaugrás, majd a köszönetnyilvánítás, majd újabb gondolat után: "Dedikálod?"
(Nem elég, hogy ő ad ajándékot, meg még én követelőzök... That's all ;))
Miért kerül be ez a nagy események jurtájába? Egyrészt, mert 2012 -ben az első "materializálódott hülyeségem" eredménye (olyan szinten komolyan gondoltam, hogy a meglepim a Hadak útján árával egyenlő, még ha a magánkönyvtáram bővítője nem is vette komolyan, talán még azóta sem hiszi... a gáz az, hogy többnyire őszinte vagyok - még ha nem is látszik, és a hülyeség köntösébe öltöztetem :)), másrészt pedig egyike az év eddigi nagy meglepetéseinek.
Megismételném? A hülyeség dumálása nálam rendszeres tevékenység, amit 0-24 -ben képes vagyok űzni, akár egy sportot. Ezek után ez a kérdés már tárgytalan ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése