Ezen a napon ettem életemben először csigát. Nagyon szeretek utazni, és ha már egyszer utazok, valami jellegzetes, vagy kevésbé jellegzetes, ám általam még nem kóstolt ételt szeretek kipróbálni. Az esetek zömében persze elmondható, hogy "és mi van, ha mellé nyúlok, és nem ízlik?" Engem nem zavar, legalább tudom, hogy legközelebb olyant már ne egyek, egy esélyt kapott, többet nem fog...
Szóval, elmentem nyaralni. Ezek mindig kulcsfontosságú dolgok az életemben, ilyenkor ér a legtöbb gasztronómiai csapás, mert ha étterembe megyek, mindig meglátok valami ínyencséget. Az sem riaszt el, ha tudom, hogy az eredeti állat valami nyálkás, gusztustalannak kikiáltott csúszómászó. Tenger mellett járva mindig meg akartam kóstolni valami polipot, rákot, vagy kagylót - sajnos, még nem jött össze. Tehát, ha már a furcsa, nyálkás lényeknél tartunk, kóstoltam már békát, és ezúttal nem tudtam ellenállni, mikor megláttam az étlapon: "Csiga"
A rutin hamar jött, hogy csaljam ki a kis zöld csöppségeket a házikójukból, viszont annak ellenére, milyen kis picik, nekem bőven elég volt.
Megismételném? Nem is tudom. Nem volt rossz íze a csigának, de ennek ellenére nem hagyott bennem olyan mély nyomot, hogy minden nap azt akarjak enni.... és nem azért, mert nem ízlett, csak tényleg semmi extra nem volt...
